Játszó-tér

Szétrongyolt életed foszlányait félted
és nem érted, hogy ez az átkozott idő
miért rohan ilyen pokolian veled,
megpihennél néha - fogytán az erő.

Benned élnek és emlékeznek eltűnt-rád,
fáj, rózsa szirmokból vetsz puha ágyakat,
elmúlt-szerelem mind, ölelések árnyékát
húzod magadra, játszótér-léted zártad.

Holt lelkek lépkednek az idők fölött,
üres szemgödrök bámulnak délibábot.
pihenő hinta, szél fut a láncok között,
üres a mászóka, szétdobált játékok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-04 10:06:11
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-05 17:03:53