Én csak elbújnék...

Szívedben elbújnék, egy apró, kis helyen,
különös fészkében lelkem ott csitulna,
picinyke fakk és még passzentos is legyen,
ahova megtérnék – világtól kifúlva.

Más úgysem férhetne abba a csöpp zugba,
nekem lett teremtve, pont az én formámra,
ha mégis elhagynám, s utódom jön, tudja:
a részed maradok – mindig és továbbra!

Sohasem lelné ott örömét senki sem,
komfortos nem lehet rejtekem számára,
lötyögnek, szorulnak tagjai, mert hiszen,
csupán egy kulcs illik, a saját zárjába!

Hidd el, az Igazid – én vagyok – tudod jól,
hasztalan, új párod helyemre gyűrheted,
s szabadon engednél bár ki a burokból,
fogollyá lett lényem pótol csak űrt benned…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-31 23:34:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-31 23:34:53