Elmebeteg időben (2)


Elmebeteg idő simítja agyunk barázdáit
nem-gondolkodó buta egyenesre,
törtetve átgázol rajtunk, mint
egy úthenger,

cseppmentesen kortyolunk délibábot,
dőre állatként hentergünk nem létező
pocsolyák hűsében, virágot képzelünk,
reinkarnáljuk létezésünket,

fogytán az erőnk,
csak botladozunk az égről lehazudott
csillagok sziklái között, és keressük
a pokol ajtaját,

hová bűneink segítenek belépni!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-16 18:26:21
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-16 18:49:30