Öregkorára(átdolg.)
Öregkorára gyengébb lesz az ember,
akárcsak a párhónapos csecsemő,
türelmetlenül és nem türelemmel
várja naponta, hogy múljék az idő.
Eljön majd a nap egy öregotthonban,
az utolsó állandó lakásomon,
életem párjával, nem egymagamban,
várom az elmúlást és gondolkozom.
Így leszünk mi ketten, összeszokottan,
legszívesebben fékeznénk az időt,
mert itt is rohan, az öregotthonban,
nem hagyva nekünk sem egy kis pihenőt.
Igyekszünk azért fegyelmezett lenni,
hadd lássa Isten, hogy összedolgozunk,
akkor válhat valóra valamennyi
ígéretünk és közös akaratunk.
A nagy teremtő elképzeléséhez
amely helyett mást senki sem tehet,
amit az Úr majd maga módján végez,
megszűnik az ember és a képzelet.
2018. június 20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-06-25 09:05:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-25 09:05:01
