kis szívem drámája
kértem a folyót zúgjon hangosabban mert szívem árulón 
dobolt és féltem megvallja titkomat míg ültünk a fűz alatt 
s tépkedtem balgán a fa gyökerét hogy leplezzem sírásra 
görbült számon az óhajt hogy maradjon így a part a nyár 
a holnap s érinthessem lábán az elvakart csípések helyét 
fogjam a kezét de tíz évesen hogy mertem volna elmondani
	
    
	
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-06-18 14:13:49
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-23 08:08:47