Remény varázsa

Szívemben zenélnek gyengéd,
szerelmes, bakancsos dalok.
Egyik csend, másik kiáltás.
Ölelik egymást lágyan
lábujjhegyen járva,
mint, aki semmiből indul,
hogy minden legyen.
Árnyszaggató fények,
szavak, búvó verssorok
vajúdnak némán. Felsejlő ízek
aromáját kóstolja a szám.
Sok is, kevés is olykor
e fellángolás.

Születhet szépség, születhet szörny,
ki tudja ma még. Megfejthetetlen.
Hadakozik érte, ellene
a bennem dúló mélység,
hit, lemondás, mely húz s enged,
mint köldökzsinór a pástra lépőt
támadva, védve végső asszóban.
Megszüljem őt életre szántan,
halljam hangját, lássam vergődve,
mint tárja szét szárnyait a vágy,
mintha repülni akarna.
Vagy hagyjam, hamvassza tűz öle,
ringassa világtalan világ,
maradjon meg se született
halhatatlan lelkem mélyén,
hol a remény örökké ható
varázsa élteti. Az életbe
úgyis belehalna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-11 20:02:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-16 14:51:24