Csikk

felejt                                                                
puszta szenilitás, hogy                                      
rákjárásban visszatér a körbe                                                    
görbe lába közé vesz, úgy szorít                                                                                                                                      
hordja a jegyet                                        
csak hangköz, amije van                              
lobban és a köztes állomáson hebeg-habog                                          
kontrollt biztosít, módosít                                                                                                  
de jobb, ha ittragad
elsőként
a semmit síkra csiszolja, tükörre
melegszik, lágyul, feldagad
ront magán

hová ér
minden homok, gőz, köd
lopna, de bántja
hogy nem hagyja magát
megtéveszteni
most kódolom
érteni nehéz
a nyelvet

csikket nyom
aggódva nézi
hogyan tűnik el






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-01 12:05:46
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-01 12:05:46