Csöndben a világgal (1)
Kerestem a madarat, hátha felrepült,
belestem a fák lombjai közé,
csenevész bokrokat fürkésztem:
ha nem hallom az énekest,
lássam legalább!
Emberfeletti figyelem
irányította hallgatózásom.
Újra s újra rá kellett jöjjek:
alattam a megtartó föld,
felettem fényhatalmas csönd,
és amit hallok, az ének
bennem él.
Csöndben állok a világgal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-30 22:07:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-30 22:07:40
