Mi dolgom vele

Koszos kis öregembernek nézem.
Görnyedten ül, vastag rongyai alól
kilátszik szürke bőre, talán már nem
is él. Megyek tovább, gondolom,
mi dolgom vele, befogom az orrom.
Ekkor lépek bele a patakba, ami az
álláról zuhan alá, mint egy vízesés,
le a földre a lábai elé, és hömpölyög
tovább az aluljáró repedezett kövén,
amíg el nem ér egy csatornalefolyót.
A lefolyó rácsain pepszis flakonok és
csipszes zacskók közt tátogó halak.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-26 12:27:50
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-26 15:03:27