Mégis halott maradtál

A koporsód rojtos terítője rutinból takarta
a padló mocskát és a koszos fugát,
ünnepélyesen, mert máshogy mégsem illik,
főleg alkalmakkor, mint a mai.

Izzadtak a feketébe öltözött,
hívatlan és/vagy fogatlan vendégek,
folyt végig az izzadság a tar kopasz fejeken
és ájuldoztak az öregek, örömükben talán.

Nyers szaga volt a koszorúnak, a
rozsdás koporsószög ráadásul kooperált Veled
(mert hát ki merne Neked ellent mondani),
hogy halott is maradjál.

Nem vall ez Rád, hogy szó nélkül tűrjed
a kérdést, hogy hová vitte a boncnok a nyelved,
s nem nyújthatod a kezed se, mosolyt színlelve
az istennyugosztaljára.

Még a harang is olyan idétlenül kongott ma
(a szomszéd sem jött el végül, mert a nyár meleg),
a virág meg egy vagyonba került, és randán is állt,
hát tényleg csoda, mama, hogy halott maradtál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-20 12:37:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-20 12:37:35