Utca kövén itten-ottan
szelíd hangon kippen-koppan
Hullik a permet fára, virágra,
Kivirágzik az ezer fa ága.
Libben a táncoló, csapkodó,
ezüst szárnyú pillangó.
Cérnaujjal muzsikál,
a föld a zongorája,
és e nemes mesterségben
nincs a Földön párja.
Dolgavégeztével
máris tovasuhan,
indul más tájakra,
és ott kippen-koppan.
Búcsúzóul hátrahagy egy
bolondos dallamot,
és már csak messziről
hallik a kipp meg a kopp.
