szeretem az őszt ahogy festeget
avarszülő színeket
mesteri ecsetje hozzáér a tájhoz
fantázia mesémben méltóságot
hímez a gondolatnak
szavaim- testvérként -
a színekkel szaladnak
a fák vonásait meztelenre pingálja
arcomról a múlt szerelmek ránca
gyönyörűen simul a halálba
