tükröződve

hangos szavaknál
úgy vagyok kabát nélkül
ahogy te sosem

jég rian
a pupillában
és csobban ki a tó
hold-hal vagy
egem homlokáról űzve a sirályokat

***
az egyetlen fehér vitorlának látszom
abban a sűrű sötétben
ami a szemedben lakik

már nem írok rólad verset
szabadság ez
– mint ahogy a szél nyargal
nincsenek súlyozások
pontok és keretek
nincs zárás
ahogy kezdet sem
vagy nem figyelsz eléggé





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-19 13:01:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-19 13:01:00