Két színű kemény dió (olaj vászon gondolatritmus)
„A vers: látható szabadság –”
( T. Á.)
Még nyílik a riadt szem talmi
tekintete betonba-kötött
nézőpont A régi örökség
:evolúciós maradványgóc:
nem véletlenül bukkant elő
Derült arccal bevállalja hisz
az ember fele testületi
leg szilárd Másfele elcsorgó
Önmaga nélkül üres porzsák
Legyen tehát úgy ahogy lenni
e kell még ha beletörik is
az öreg szem foga Ráharap
Egy pillanat alatt változik
át a szín Eltűnik a mosoly
és már nem virít a képen pír
Temperált illatú szőrmókus
lendül s az ében éj fényű pléh
pofa szívszilánkokra alél
*
Amikor elméleti síkon
megcsúszik az én talajt fog és
rászakad az összes ég akkor
szép ruháját felölti ünnep
lőcipőjébe bújik és fel
hőtlen homlokkal útnak indul
Megy Egyenesen vissza felé –
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-13 11:25:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-13 11:25:37