Biztató
Magától nem lehet várni semmit.
Nem mondanám épp, hogy szavahihető.
Istenben is hittem, de ő bennem nem hitt.
Szívem nem növesztem, bár magától nő.
Akkor ez most ennyi? Búcsúzzunk el szépen?
Cipzárom beakadt. Nem csodálom persze.
Tudom, hogy kilátszik. Elpirít a szégyen.
Megcsókolna még, ha volna hozzá mersze.
Ha szüksége van rám, bármikor üzenhet.
Postagalambbal, vagy csak egyet köhintsen.
Már magának adtam minden feleslegem,
Minden jószándékom, s azt is, amim nincsen.
Talán fog keresni, talán fog üzenni,
Hisz a lábán van egy méregdrága holmi.
Tudja jól, hogy tél van, és ilyen időben
Könnyebben is fog majd összekoszolódni.
Ne is mondjon semmit! Gyűrű, gyerek nem kell.
Gyertyafény, vacsora, százféle ígéret.
Megismert már engem. Tudja, hogy ki vagyok.
Cipőt és bakancsot én ingyen kefélek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-22 11:59:49
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-22 11:59:49
