Poros oltárok

Eskük hullnak a gyertyák füstjében,
katedrál üveg törte fényeken Isten
hintázik, suttogásod bújik a poros
gipsz-stukkók közé, imák visszhang nélkül
ülepednek meg a poros oltár szentjein,

fényesre ült padok alatt bibliákból
kihullott szavak rejtik el magukat,
fájó térdű öregasszonyok mormolnak
versenyt, a huzat bont ki néhány hangot
az eloxált orgonasípokon,

kalitkába zárva a gyóntató pap, a bűnök
interurbán vagy mailben nyernek ma bocsánatot,
Jézus szaltó mortalé fordul egyet a faragott
kereszten, Mária szoptatna, de nincs teje,
nem jut eszembe a Miatyánk záró mondata,

Te messze vagy, nem súgsz, csend van,
csak szenteltvíz cseppek csobbannak
a műmárvány repedéseiben és ijesztőn kondul
a nagyharang, mitől a Ferenciek tere galambjai
riadnak az égre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-22 10:24:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-22 10:24:40