A Hazudós (tűzi)játéka

Lám csak, két kis huncut csillag
egymás jobbján s balján ballag,
ágacskáik összefűzve,
szikrát mázolnak az űrre.

Fénykarikát kergetőznek,
tejporból is utat főznek,
színük váltva szétszaladnak,
s útjuk veszik békalaknak.

Ámulnak a tavi népek,
kiscsillagok milyen szépek,
ragyog minden porcikájuk,
nincs egy árva porcicájuk.

Mesélnek a végtelenről,
égig nőttek űr-hidegtől,
csak a napot félik nagyon,
ne csillogja őket agyon.

Olyan hosszú lett a rege,
felvirrad a hajnal ege,
és az első napsugárral,
éji fényük messze szárnyal.

Levedlették csillagbőrük,
lila kavics lett belőlük…
Szép mesének szép a vége,
így lesz a szív elesége:

Elraktam a zsebembe,
most jutottak eszembe,
hadd javítsam szád ízét,
fogadd zsebem smarties-ét.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-02 17:50:28
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-02 17:50:28