Rimbaud @ Tandori: akadályfutás kellékekkel

Csokonai Lili emlékére

Nyitja az ajtót, lehuppan egy barna díványra és tovább álmodja, amit az ágyban kezdett. Legalább olvasd el a kéziratot, vágja hozzám a dossziét a díva. Belelapoznék, de kiesik a kezéből. Az időtlenség is múlik, tudod? Felemelem a pipacsmintás díszpárnát és a fejem alá csúsztatom. Nagyon expresszív és hungaro-fatalista. Gondolom. Kicsattanó létezés, trauma és epekedés. Ezt már mondom. Közben kattintok az egérrel egy lélek-hurrikánra.  Ő lefekszik mellém, simogat egy hajzuhataggal, ami mintha nem is az Övé volna, hanem az égbolté. Nem vagyok magadnál, énekli, szívószállal a szájában. A fiókomban hagytalak egy pillanatra, hótorlaszok között, írja egy kockás lapra, mint egy téli sanzont, jégkockák zörömbölnek a poharában. Eddig ez patron. Mint két versszakkal korábban. Nem kérek több hideg mondat-szörpöt, tégy bele grogot vagy legalább gránátalma gyöngyöt! Beindult a titokzatos cunami, kezdem a simogatást a pulzusán. Belül mégis hideg robot vagyok, susogja, egy lefagyott erdő. Ezer gombostű és egy Lián. Rimbaud? Szerintem merő fertő! Tandori permanens ünneplő! Neki minden egyes nap ambivalens jövendő. Lüktet a tenyere, a válla az arcomhoz ér. Celofánon át látlak, mint valamilyen preparátumot, használlak, mondja és birkózunk az ágyon, egy szemet az arcomon becsukok. Nem jön le egyetlen ruhadarab sem. Marad a spagetti pánt a vállon. Marad a combon a vastag vászon. Egy buszban ébredünk. Almáskamaráson.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-31 20:49:02
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-31 20:49:02