föld alatti kezek

szegecselt sínek kattognak korhadt
vagonok alatt, bányászváros, tárnákba zárt
ötvenes évek, mosatlan kapcák
száradnak kutyaszar mellé dobálva,
csonkolt kezű nyugdíjas bányászok bámulnak
a világra, sorsukkal fűtenek ma az
égbenyúló toronyházak télikertjeiben

december, fekete egyveleg,
a kosztól szegélyezett utak mentén
mentő visít, haldokló árnyék,
hajléktalan sors a járda peremén,
eltakarítják, pár nagyfejű döntött,
a belvárosban nem lehet megdögleni,
a te világod ott van, ahol már csak a
rajzolt  házak falait döngetik
a jéghideg szelek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-12 18:30:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-12 20:55:01