Ingázó
Ködös téli hétfő hajnal,
a vasúthoz míg kitalpal
üggyel-bajjal,
egy-két képet visszaperget
nem agyában: ágyékában;
azt a néhány forró percet,
ott a nászi ágyikóban.
Hogy becsmérlő szó ne essék,
letudva a kötelesség:
gyömöszkölte, markolászta,
miközben a szomszéd lányka
járt eszében;
ment is szépen.
Nyitva már a resti: beles,
jól esik egy csapott feles.
Szájában a szilvaízzel
hallja: végre itt a dízel,
késett tízzel.
Nem látszik a lámpa vaksi
fényében a kártyapakli,
de kisegít egyéb tudás,
ha valaki profi zsugás:
nem kell, hogy a lapot lássa,
felismeri tapintásra.
A légtérben füstölt kolbász,
törkölycefre szaga bóklász...
Indul létük újabb hete;
valahára jobb lehet-e?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-11-13 14:33:40
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-14 21:48:03