emlék és emlékezet
már nem sírok nyughelyénél
végighúzom kezem a nevén
élt 76 évet - rútat és szépet
megtanult néma lenni az átkosban
hozzám is ritkán beszélt
csak a jó bor mellett eredt meg a nyelve
s én elborzadva hallgattam háborús emlékeit
halált kínt félelmet megaláztatást vért és vért
néha szépet mesélt mosolygott rám
álmodozón beszélt a csillagokról
a tejutat a göncölszekeret
együtt bámultuk nyári estén
csendesen hunyt el (épp ahogyan élt)
így én lettem az emlékezet és ő az emlék
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-11-13 00:51:29
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-13 06:27:58
