furcsa vers névnapra

Szétrongyolt életed foszlányait félted,
nem érted, hogy ez az átkozott idő
miért rohan ilyen pokoli gyorsan veled,
megpihennél néha, mert fogytán az erő.

Fagyott-halott galambok köröznek feletted
lenn cerberus mar beléd, ropogó csontok,
de már nem bánod, rég-volt-napok pörögnek,
már a hús-rohasztó agyag-holnapod várod.

Volt szerelmek még emlékeznek eltűnt-rád,
de már akáctövisből vetnek neked ágyat,
halott-hideg testek, ölelésük árnyékát
húzod magadra, játszótér-léted lezártad.

Halott a hinta, szél jár a láncok között,
üres a mászóka, szétdobált játékok,
holt lelkek ténferegnek az idők fölött,
üres szemgödrök bámulnak délibábot.

A kényszer költözött csont-ín-hús létedbe,
béna-merev lábad, a nappal fénye vakít,
(a falnál furcsa láda, trehányul szegezve)
pokol kapuja csikorog - füledbe hasít.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-03 20:47:18
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-04 07:10:15