Így még sosem


„Így még sosem…” – a mondat végét
megint ügyesen elharaptad,
ahogy szoktad: mint bűnt bevallók
a közönségnek vakbuzgón mutatják,
hogy másra soha nem is vágytak,
csak pellengérre, penitenciára.

„Így még sosem…” – ha tudnád, hányszor
hallom, s ami rosszabb, érzem,
csócsálják, fülembe szuszogják
hajnalban, reggel, délben, este,
bűzbomba, férfi-sovinizmus,
na-ki-az-alfa bűvésztrükk. Boá.

Így még sosem… szakadt az eső,
de el ne hidd, hogy fontosabb vagy,
világgá menő szemfestékem
csíkokat rajzolt álarcomra,
elégedetten alszol, én meg
magamat nézem kistükörben,

így még sosem… láttalak, kékre
maszatolt összeesküvésben,
hazudtál itt is, ott is: szép párodnak,
gyermekeidnek, önmagadnak,
szeretőidnek, ágyasoknak.
Így még sosem. Most menj, szabad vagy!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-29 09:48:21
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-29 09:48:21