Istengyilkosok
Napfény lett veszte az árnyaknak
előbújtunk vackainkból
melegedtünk mint az állatok
büszkén jártunk-keltünk
akár a királyok
mintha nem is emlékeznénk
hogyan rettegtünk a sötétben
tapogattuk a nyirkos falakat
és számoltuk mennyi lehet még
hogy újból és újból
megszülessen a nap
keleten a fák közül
beragyogjon minden élőt
ez adta létünk lényegét
hogy megtanultuk őrizni a fényt
rejtegetjük tárgyainkban
gépeinkben
könyveinkben
lelkünkben
imádjuk őt
mi öltünk meg
több százezer éve
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-23 14:25:51
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-23 14:25:51
