Keserű tócsa

Hűvös gondolatok ébresztenek
reggelente – kedvem szegik,
álmaimból lopják az illúziót.
Míg éget a köztünk levő távol,
ringatózva karolom a semmit.
Fáj a szerelem nélküli jelen.
Gyöngyház rejtekébe bújnék,
de éles sarkokkal sért a való.
Könnycseppek mossák arcomat –
keserű tócsává terebélyesednek.
Minden hiába, ha csak egy más
világon láthatom kettőnk csillagát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-16 08:32:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-25 12:57:02