Mese a gyárról
A szövőnők végül mindig megsüketültek - ezt anyám mondta,
aki a gyárban dolgozott, ahol asszonyok voltak a gépek
és a gépek vasasszonyok. Szakmányban edzett küllőkön jártak
hajnalsötétben. Zsúfolt buszon dacos műszakok keservét ették,
s ha lejárt, akkor is dolgoztak tovább, hogy Sztahanov eszméjén
szálljanak fel a mennybe.
Anyám csak felírni járt oda naponta kétszer. Nem vette észre,
hogy fülében lepkékké váltak a szavak. Most nem tudom, sír, vagy
boldog és nevet, de számokat sorol a csendben, lehet ilyenkor
mégis hallja magát. Felírom neki az utolsó gépállásokat ide:
hétszáznyolcezer ötszázhetvennégy..
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-16 00:19:58
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-27 22:25:58
