Vendégem

Amikor a hánytató, agresszív lilából
hirtelen sárgába váltó levendulamezőn
átvág a napszemüveges, őszhajú
hosszútávfutó, mindig lecsúszik
fejpántom a derekamra.
Hulahopp-karika! –  mondom kacéran,
és rákacsintok, ahogy a tükörben gyakoroltam.
Bejöhetsz, főzök majd vacsorát is,
aztán megnézzük a tévében a lottóhúzást
és lámpaoltáskor Veled akarom
a törékeny sakkfigurákat lesöpörni.
Ülj le, szólíthatsz Margarétádnak,
csak előbb kiviszem sétálni
a verset az egyre sűrűbb alkonyodásba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-12 19:59:07
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-12 19:59:07