Justicia bomlott hajjal

Mosonmagyaróvár '56-ja

láttuk az öreg gyilkost orrot törölni
nem volt halálszag a teremben
az elmúlás liliom illata s a szánalom
gyönge fuvallata lebegtette meg a függönyöket
s néhány túlélõ arcán
legördült néhány könnycsepp

és nem szakadtak le a drapériák
angyal sem szállt át a termen
pedig egy pillanatra ott állt
teljes romlottságában az ember

láttuk az öreg gyilkost orrot törölni
szánalmas volt és sajnálatra méltó
egy pillanatra megérintett az irgalom szele
de mi nem vagyunk Isten hogy megbocsáthatnánk
ott ahol Justicia bomlott hajjal áll
s bekötve mind a két szeme






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Bécsi Napló 2004/6.,
Kötetben: Összegy?rt id? (Bécs (Wien), 2004)
Kiadó: Sodalitas (Bécs)