A teremtés bája
a teremtő boldog magányában ujjbegyéből egy trendi stadio,
világra szóló emlékmű kerekedik, gyűlik a sok méhsejt-szektor!
de a hömpölygő tömeg még sehol, késlekedik a nagy ováció.
a küzdőtér még nincs kész, bár korongján serénykedik a legfőbb rektor:
lám, a nagy kolosszeum egyik oldalán csóvába megy át a hullám.
áttörve a látóhatár, s csillagközi mértéket ölt: különös karéj!
lehet, hogy a mámor felmorajló hang-árja pernyeként visszahull rám?
győzelmek leendő emlékképei vetülnek: isten arcán némi kéj.
a játéktér még mindig amorf, s csak forog a massza, köröz a korong.
mígnem az úr álmot lát, s benne gigantikus küzdőteret. könnyedén,
teremti meg a népek cirkuszának színterét, és csöppet sem borong
azon, hogy millió földönfutóban szikkadt már ki minden véredény.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-05 15:53:22
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-05 15:53:22
