Madárdal az égig érõ fáról

Fácska, fácska, kicsi fácska,
reádszállott szép madárka.
Egyik szeme szép nap volt,
Másik szeme halvány hold.
Egyik szárnyán fellegek,
Másik szárnyán gyors szelek.
Egyet szólott: réz csendült,
kettőt szólott, dal zendült.
Amint lépett, gyémánt volt,
olyan csuda madár volt.
Jaj, de fészkét feldúlták,
fácska ágát levágták.
Kis madárka, madárka,
fakó már az orcája.
Egyik szárnya hideg köd,
másik szárnya rideg föld.
Ha egyet szól, sír az ég,
ha kettőt szól, minden ég.
Könnyű lépte könnyhullása,
egész léte gyászolása.
Fácska, fácska, kicsi fácska,
melletted élt szép madárka.
Melletted élt szép madárka,
Egész léte gyászolása.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.