Összedőlt álmok

Bebútoroztam emlékeiddel
lelkem. Elhagytál dacból avítt mód.
Jutott mindenhova, még maradt is
- ütőkártyaként, ha múltunk szóba
hoznád - cserét ajánlva pár kacat,
értéktelenné vált néhány holmi,
apró csókok, fillér ölelések
elhamvadt szénaillatú tűzből.
Nincs semmi más, ami belakható.
Az igaz hamis, a szép rideg lett.
Összedőlt álmaink vegyes fala,
csak az alap nyújthat némi reményt,
hogy magamnak újra felépítselek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-23 11:55:30
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-25 20:02:59