Prospero


Láss!

érett gyümölcsöt feszít így hasadásig
a mélyéből kitörni kész gyönyör
várlak megint a kerek hold alatt
ősök bűnétől megtisztulva
amíg az égbolt és az óceán
lassú forgással helyet cserél

Jöjj!

úgy szólíts nevemen mint senkit még soha
hajts uralmad alá a puszta jellel
mert csak az a tiéd akit ábrázolni tudsz
ujjongva táncolj körbe ma éjjel
korbácsold fel a tér hullámait
semmisüljek meg veled az utolsó viharban

Tűnj!

aztán a forgó örvény közepén eressz el
zuhanj vissza az örök tűzbe ahonnan jöttél
ígérem soha többé nem jutsz eszembe
azt is tagadni fogom hogy ismertelek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-30 18:03:30
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-30 18:03:30