Kirándulás Lisa Erdmannal

Póznához kötlek, kurta fűbe szórom a szennyes ruhád.
Kívánlak téged. Engedd, kérlek. Itt. Most.
Feltűröm a ruhád. Csak derékig. Engedd, úgyis izzadsz,
A fenekedhez tapadt a szoknyád.

A vágásba illesztem a mutatóujjam,
De az ösvény elkeskenyedett.
Sulykollak lassan vastag szapulófával,
Hiába kúszol körbe-körbe.

Rajtad, benned vagyok, magadba szívtál, vonszolsz a hátadon.
Én kicsusszanok, a földre bugyog a magom.
Lassan harminc leszek, mindig éhes vagyok!
Megvannak még az uborkás szendvicsek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2002.