Lőtt hattyúk tavon

Kikecmergünk majdan elvont
Bajainkból, s ki kutakodni
Léha, egy zöld aranypénzt
Talál szemünkön, mintha feketedne.

Pedig volt más! Izzottak nemes
Gőgök és rá rímelő tanok,
Mik külön is egybetartanak,
Mint szolid, véres akarnokok.

A külső világ robban s marad?
Ledől a báva harangtorony.
Ringunk, ringunk döglött holtágon:
Érintetlen, lőtt hattyúk tavon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A feloldott bűbáj (Pomáz, 2007)
Kiadó: Kráter, szerkesztette: Kovács Attila Zoltán
Feltöltés ideje: 2017-07-27 12:10:04
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-27 12:10:04