Te a fű és (La mentha)

                                                         Lázas éj leple alatt
valaki nyitott kaput verdes miközben záporeső döngeti
az egyetlen rózsaablak még ép ólomüvegét A modernre
hajazó stabilan rozzant épület falai között temérdek kor
rodált szótő és porlepte tőmondat száll röpköd oda-visz
sza Élők s holtak hallatlanul választékos diskurzusa zajlik
Sőt mi több az érkezést jelentő néma H révén a kimond
hatatlan is megszólal Feltűnést kerülve az elnyúló csend
ricsajban álomittasan tátogó színes tintahal tör utat ma
gának Ám szöveg s értés nélkül nagyot koppan sorsa be
teljesedik Láthatatlan gomolyt hagyva hátra a semmibe
lebeg el egy szivárványszínű metafora –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-17 12:01:24
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-17 12:01:24