képeslap szerelmi pecséttel


Émelyítően édes illatú volt
az a nyár, akár e mostani.
Én 17, te 18. Mindig siettünk.
Félrehajtottuk az ágakat.

Az ártéri erdőbe azért szöktünk,
hogy zavartalanul csókolózhassunk.
Gyere még beljebb, húztál erősen.
Ott a sűrűben megmutathatod.
Kibontogattál, szót fogadtam.

Aztán feltört a hosszú, hullámzó sikoly.

Nagyapádat és élettársát,
a dongalábú Lidit találtuk meg,
ők csüggtek ott már napok óta
ugyanazon a fán, élettelenül.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-03 00:02:23
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-03 00:02:23