Világosodik

hallgat a járda
csukott konzervdobozból
kikel a hold
erre lépdelek
sűrű hajakban, sűrű
szemekkel
sűrű sötéten

vonatütköző között
megszőtte az éjjel
fekete hálóját
abba ragadt némi
kis csillagkönny
sáros vaskerék fölött
messzi magánnyá növök
megjönnek halk varjak
pihenni akarnak

macskanászt közvetítenek
szomorú éjszakák
lebben az ágon pár levél
erezetükön ösztönös
közöny
mellkas házoldalán
az árnyék
szív zörög
kék a halánték

temetni jönnek
pöttöm nyomokat
sárba faragva
hajnali fagyok még
ilyenek a hajnalok
épp ébredő patak vagyok
alig mozduló
habokat alig mozdító
lassan fölsíró
kövek alatt is
nyögő
kövek fölé terítem magam

világosodik





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-19 21:59:59
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-19 21:59:59