Láttalak ma

Mikor a sarkon befordultál,
felrebbentek a járda melegét
csipegető, hontalan galambok.
Bosszúsan a hajadhoz kaptál.
Sűrű és fekete, mint fenyőerdő
lombja közt az árnyék.
Nem siettél, szemem sarkába bújtál,
és hagytad, hogy nézzelek.
Az újságosnak apróval fizettél,
majd a festékillatú lappal kezedben
egy közeli padra ültél.

Mikor megérkezett könnyű
nyári ruhácskában,  a nyakába csókoltál.
Nevetett. Szőke volt és boldog, veled.

Láttalak ma, nem te voltál.
Másé volt a mosolyod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-17 07:40:11
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-17 20:03:41