Kiégett föld
A szomjas katángot a tűz falta, falta,
lyukas nadrágom semmi sem takarta,
jó lett volna feloldódni az égen,
nem maradni a gallyak sortüzében,
jó lett volna maradni kicsit a nyárban,
csendet találni, ahol ordítás van,
nem látni apát, hogy elissza apámat,
s létezni csak, mint egy háziállat.
Nem keresek okot, babonát, haragot,
én már csak mosolyogni akarok,
jó lenne tudni, hogy semmi se látszik,
mert a fiammal az a kisfiú játszik,
s elemzi magát, mintha titkon várná:
nem akarok átváltozni apává.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-06-09 00:19:22
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-09 00:19:22
