Fényre kerülõ mesélõ csillag
Bölcs fény az útján mit talált,
Honért kiáltás hangja szállt.
Felénk mesélő csillag járt,
Beszélt e népről, amíg várt.
Hol élt nagy mágnás uraság,
A léha létű gazdagság,
Vett bőven pénzén szeretőt,
Drogmámor kísértette őt.
Innék, tölts égő szenvedélyt!
Felszított kígyóasszony kéjt.
Ha álma így szólt: Nem elég!
Lett bőven pénzből nyereség.
De rút magány zárja napját,
Magát ölvén űzi poklát.
Nem hívja hűséges barát,
S nem látja más háza-baját.
Bölcs fény az útján mit talált,
Honért kiáltás hangja szállt.
Felénk mesélő csillag járt,
Beszélt e népről, amíg várt.
A város szélén koldus állt,
Könyékig zsákjában turkált,
Enyhítve éhén ment odább,
Magánya kísérte tovább.
Honvágya rég még benne élt,
Emlékezéstől mindig félt,
Fekélyes kérgű tenyerén,
Hazánk szegénység kenyerén.
Bölcs fény az útján mit talált,
Honért kiáltás hangja szállt.
Felénk mesélő csillag járt,
Beszélt e népről, amíg várt.
2004
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
