ne tudd meg



kik lehettek a projektbéli őseink? nézzük az uralt vagy iránt?
látható már: egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
távolban zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk: ők azok! ám az úr hallása rest, zsarnok
módján vesz bármit semmibe, hát nem érdekli sem test, sem lélek?
várnom kell, hogy  álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkészem a régvolt arcéleket. miért is élek?
ki volt csélcsap, ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. a bábeli durúzsolásból felsejlik erény és vétek.
nehéz légzés veszí erőmet, kegyelmet! szabadits meg úri-gong!
engedj vissza, élnem kell még! korai volt még eljönnöm elétek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-26 16:34:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-28 06:46:03