Maurice Blanchot füvet nyír

A lényeg: a profán és a szakrális között bújt el.
Amit soha nem tud véglegesen konstatálni.
Akár a szoba levegőjében kígyózó pipafüstöt
vagy a kávéban jótékonykodó gyógygombákat.
Nyakon csíphetetlen - mint a kvantumfizika vagy a bánat –

Egyszer csak ott van veled mint lételemed
S akkor visszakerülsz a kitaláltba –
s legjobb magzati pózban fetrengened,
amikor az alvás elrejt jó mélyen az ágyba –

Mintha az emlékezeted lenne a nyelv,
rétegeibe leásni majdnem élvezet.
Le kell szopogatni a szavakról a rímeket.

Amit elsiettél korábban és fontos volt
a tudat megeleveníti - sőt bevárja.
Hogy beleolvadjon a test a nyugágyba.

S a fáradtságot a vágy hazavágja -







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-16 11:03:28
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-16 11:03:28