Hogy át ahogy lát ahogyan szó

Olyan átlátszó ez az egész ez a kupacba hányt nagy halmaz
ahogyan szavak követnek szavakat egy mondatban sorból ki
sorba vissza egymás hegyén-hátán tolongva összezsúfolódva
amint a fénylőn cikázó gondolat hirtelen csapódik át egyik pilla
natból valami egészen más addig még nem ismert dimenzióba
hogy aztán onnan ismét folytassa tovább betűk és sorok labirin
tusában sziszifuszi bujkálását de mint az ágyrajáró vágy a min
denáron látszani akarás örök misztériumával (hogy végül elérje
célját a lényeg megértetése okán) kikandikál az üresség burája
alól megmutatja lecsupaszított mivoltát úgy ahogy csak ő képes
előbukkanni kaján vigyorral szégyentelenül pőrén kivárva sorát
és helyértékét még épp kellő időben a vers legvégén –








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-12 14:03:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-12 14:03:06