gépezet


minden olyan bonyolultnak tűnik
a szoknyát megcsípi a cipzár
tűsarkaknak bokák feleselnek vissza
csupacsipke kényszeríti rád magát
műkörmök konstatálják a trendet
válladon hintázik egy szúrós swarovski kristály
minden vihog
elmenekülnél de nem lehet
apám nagyon beteg
már meg sem ismer
nem kérdez
szemétbe dobom most minden nyakékem
a külsőségeket nejlonzacskóba teszem
nem gondolok semmire
a kislibazöld esernyőmre sem
bátortalanul ölel
szemével üzeni
én vagyok a gépezeten kívüli
csillogó csoda neki





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-21 19:39:55
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-21 19:39:55