visszafelé

visszafelé

jövet a temetőből
a mezőn keresztül
egy szatyrot lóbál a szél a kezedben
minden lépésre üresebb
s attól nehezül
már nem
csapodárul vesz birtokába
az arctalan  hiányérzeted
a megnevezhetetlen iránti emésztő sóvárgás
a jövő az ígéret a megnevezhetetlen vágy
mi annyira fontos volt akkor
hogy még szeretni is alig hagyott itt
ahol sűrűsödnek a gyászmenetek
feleszmélsz visszafelé jövet
és egyre pontosabban tudod
hogy akik igazán fontosak voltak számodra
immár jóvátehetetlenül
hiányzanak az életedből
s onnan
magadból
a hantok még eleinte óráról napra
aztán évfordulóig már nem érnek el a
korlátok
akár századokig lüktethetnek
úttalanul






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-04 16:23:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-23 04:56:12