Szabadon
Még a tegnap kérdez, még a holnap vár feleletet,
még szavunk akad össze néha, még szemembe nézel,
még látsz, még lelked villan a fények között,
de már lépnél, megfáradtál, aludni kellene
napokig, hogy egyszer megpihenj.
Aztán csak hallgatsz.
Hallgatsz, sem kérdés, sem válasz, végre
elérted, hallgatva magadra, tiéd a
"szabadság! A nyomorult magány szabadsága",
benne fészkeled el magad, ő teríti rád a világ csöndjét,
és temet el föld mélye nélkül az álmok világából.
"Szabadság! A nyomorult magány szabadsága"
(Paulo Coelho)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-03-25 14:06:51
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-25 14:06:51
