Hasztalan tépelődés

Nem csapkodom a térdem,
nem csapkodom a térdem,
nem csapkodom,
csak a festési láz meg ne romoljon.

Mert ólmos könnyeket fog szitálni az átokverte ég,
mert a diódaráló kikészül az ösztöndíjas hegesedéstől,
mert a rozsdás zsanér megbontja a lótuszvirág kelyhét,
mert a szenilis ékezeteket valaki ottfelejti az árlistán,
mert a homokpadok elvetemült szárnysegédei egy pohár bor erejéig,
betérnek hozzám.

Nem csapkodom a térdem,
nem, nem csapkodom
csak nevettemben,
csak, mert a füttyös dromedár a sírboltban úgy akarja,
csak, mert a pánikkeltésből elegem van, úgyszintén a mesteri
álcákból,
s ha térdem rogyadozása helyett félkegyelműt játszanék,
az se lenne gond,
mert a nyálát csurgató műhó verhetetlenségre kötelezne, s a színtelenség csápját
elernyesztené a prűd, ki sohasem törölközik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-26 19:38:43
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-26 19:38:43