Lennék, de nem vagyok

Kicsiny csontfehér papírlap,
Lennék, mit morzsolgat kezed.
Simulnék lapulva halkan,
Szem nem látta zsebszegleten.

Tekerednék ujjaid közt,
Mint egzotikus szerető,
Mikor rajtam feledkezve,
Babrálna eltévedt kezed.

Simítanád gyűrődését
Habkönnyű íves testemnek,
Nem gondolva közben arra,
Rám rótt sorok mit rejtenek.

Lennék ősszel langy esőcsepp,
Mely gördül komoly arcodon,
Vonásaidat követve
Megpihennék az álladon.

Innen nem térhetek vissza,
Szabadon szállhatok alá,
Mert önfeledt mozdulattal,
Örökre letöröltél már.

Budapest, 2004. szeptember 29.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.