A mártír
A mártír
Naponta próbára tesz,
mit bírok még el.
Jelentőségének súlya agyonnyom,
Szerencsém elkeserít,
mert lesz ez még így se.
Mindig csak én hívom.
Tudom, sosem leszek neki fontos.
Hogy szeressem, megengedi
nagy kegyesen.
Másnak nem hagyja, én mosom lábait.
Ki hinné, a mennyei boldogságnak
milyen pokoli a bűze?
A bók azért jár ma is.
Ha lemállok a sok hazugságtól,
mint egy freskó,
kék vérével kifest-e?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-02-12 20:53:18
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-12 20:53:18
