Néma vagon
A déli hőségben kihalt az állomás,
s én fázom melletted.
Nézem ahogy a vakító napsütés
fekete fehér vonalban ketté válik,
a fényben néma vagon várakozik,
félelmet ébreszt csukott ajtaja.
Árnyékban a padon hallgat a szó,
a csend bántó, jó lett volna
öledben feküdve verseid hallgatni,
azt akartam, hogy rám figyelj,
lelkednek csendjébe beengedj.
Szemem a vagonokat nézi,
megnyugtat hogy még itt állnak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-02-06 20:00:08
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-06 20:00:08
